Azt hiszem, a mai blogbejgyzésem minden eddiginél merészebb lesz és vörös posztó mindenkinek, aki meggyőződésének szeretne hangot adni a dilemmám kapcsán, de ne kíméljetek! Annyit kérek csak, olvassátok el amit írok, és ne soroljatok engem sehová, mert én is a legnagyobb tisztelettel adózok a ti véleményeteknek, még akkor is, ha az teljesen különbözik az enyémtől. 

Az utóbbi napokban elég heves vitákat váltott ki családi körön belül is, hogy mit kezdjünk a közelgő népszavazással. Eszmét cseréltünk, de úgy érzem, sokszor leginkább elbeszéltünk egymás mellett. Én aligha tudtam eddig kialakítani az álláspontomat. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, mi minden fut át az agyamon a témakör kapcsán. Erre a népszavazásra négyféle reakciónk lehet, a következőkben egyenként veszem őket górcső alá:

1.) Elmegyek és NEM-mel szavazok

Ami engem illet, igen, ezzel bejelölném, amit magam is gondolok a kérdésről. Viszont úgy vélem, Brüsszelben ez senkit nem fog érdekelni és sehol sem. Abban hiszek, hogy ezt az egész menekült kérdést sokkal erősebb hatalom irányítja, mintsem, hogy egy alig 10 millió fős ország véleménye ebben sorsfordító lehetne. 
Szóval biztosan nem üzennék vele Brüsszelnek, csak a FIDESZNEK, aki ezt egy érvényes, és neki kedvező eredmény kapcsán úgy értékelné, miszerint ő a magyarok támogatását élvezi.  Noha esetemben, mostanra már szó sincs erről.
Miért nem? Mert frusztrál, hogy az adómat gyűlöletkampányra, stadionokra, és kamu lakástámogatásra költi, amivel csak sikerült úgy felverni a lakásárakat, úgy, hogy ma Budapesten egy átlagos család nem hogy lakást nem tud már vásárolni, de már albérletet is alig talál. Szomorúan látom azt is, hogy hogyan nyomorítja meg a tanáriankat és a gyerekeinket egy központilag irányított oktatási rendszerrel. De átkozottul szeretném azt is elkerülni, hogy a FIDESZ azt higgye, hogy mellszélességgel támogatom, hogy a Mészáros Lőrinc-félékhez vándoroljon minden állami beruházás, ami aztán luxushajóban manifesztálódik. Ezt a sort még bőven lehetne folytatni...
Ezzel szemben elvárom, hogy a többségi társadalom által felhatalmazott kormány igenis tegyen meg minden tőle telhetőt az ország védelmében és érdekében a határokon innen és túl, sőt a határokon is.

2.) Elmegyek szavazni és ráírom a szavazólapra, hogy NEMIGEN

Szándékom szerint ezzel kifejezném, hogy nem vagyok érdektelen az ország ügyei iránt, de a fent említett okok miatt nem kívánok ezzel a kormánnyal együttműködni.

3.) El sem megyek szavazni

Ezt mindenképpen felelőtlenségnek tartom, mert véleményformálásra feltétlenül szükség van. A kérdés számomra leginkább az, milyen formában tegyem ezt meg...

4.) IGEN-nel szavazok

Mivel esetemben ez nem opció, ezt nem kívánom ragozni.

Összeségében azt gondolom, hogy a kormány érdeke az, amit végülis sikerült is elérnie. Ha nem teszünk különbséget menekült és migráns között, de gyűlöljük őket már jó előre, sőt, még Brüsszelt is, akkor ezek az indulatok nem feléjük fognak irányulni. Ha valóban veszélynek vagyunk kitéve, akkor pedig sokkal inkább az összefogásra kellene buzdítani az ország (sőt az EU) egész lakosságát, nem pedig megosztani, és viszályt kelteni közöttünk. Félreértés ne essék: bennem is szorongást kelt a tudat, hogy valószínűleg a népvándorlás okozta háború előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, Európa vallási és etnikai térképe pedig meglehetősen át fog rajzolódni, de éppen ezért várok kompetens és hathatós intézkedést mind a magyar, mind az európai vezetőktől.
Hogy ki, hogyan cselekszik, mindenkinél a lelkiismeret és a meggyőződés fogja meghatározni. Megmondom őszintén, akármelyik opció mellett fogok dönteni ott, a szavazófülkében, elég nagy csatát kell majd vívnom mindkettőjükkel...