Tudatában vagyok annak, hogy jelen írásommal néhányakat megbotránkoztatok, mégsem tudom magamban tartani, hogy ennek  a két, szép magyar szónak eme egymás mellé állítása bennem mennyire nem pozitív és optimista jövőképet fest. Előre le kell szögeznem, hogy istenhitem, egészséges hazaszeretem van, viszont apolitikus alkat vagyok, nem áll szándékomban semmiféle politikai üzenetet sugallnom, bármennyire is ilyesmit vágynak majd némelyek soraim közt felfedezni.

 Kicsit utánanéztem, hogy honnan ered ez a köszöntés, ezt nem is nagyon szeretném taglalni, hiszen a Google keresőbe beütve számtalan találatot kapunk erre rákeresve. Annyit mégis érdemes elmondanunk róla, hogy a két világháború között megalakult Levente-mozgalomhoz köthető, amely alapvetően hazafias, vallásos alapokról indult, viszont szélsőséges katonai szervezetté alakult. 

Mi is a problémám ezzel az amúgy csupa pozitív és még hangfestését illetően is gyönyörű szavakkal és az ehhez megfelelő válasszal? 

Szebb jövőt!

Tehát a jelen nem szép. Miért is nem? Mi is a problémánk vele (idestova majd száz éve)? Kin is múlik, hogy milyen lesz az én jövőm? Egy politikai párton vagy berendezkedésen? Vélt vagy valós háttérhatalmakon akiket nevezzünk mondjuk szabad kőműveseknek, bilderbergeknek vagy illuminátusoknak? 
Sajnos figyelve a sajtóban a személyes beszélgetésekben megjelenő megnyilvánulásokat azt kellett tapasztalnom annál a társadalmi csoportnál, aki ezt a köszöntést magáévá tette, hogy ezek mögött a szavak mögött mérhetetlen megkeseredés és pesszimizmus van. A fejek tele mindenféle összeesküvés elméletekkel, miközben mint macska az egérre ugranak minden olyan (bulvár vagy nem bulvár) cigánybűnözéssel, bedőlt devizahitellel, elsikkasztott milliókról stb. szóló hírekre. Ők azok, akik a legapróbb nézetkülönbség okán is képesek akár egymással is ölre menni. 
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy jövőm alakulásában a saját hozzáállásomnak óriási szerepe van. Nem vagyok Isten, ember vagyok, így kétségtelenül követek el hibákat, de az én helyzetemért, botlásaimért nem okolhatok mást!  Az én tetteimért egyedül én vagyok a felelős! 
Biztos vagyok benne, hogy sokan önhibájukon kívül kerülnek bajba, és távol álljon tőlem, hogy őket is idesoroljam, ítélkezni sem szeretnék, csak kicsit rendet tenni a fejekben.
Viszont mielőtt valaki általánosítással vagy sztereotipizálással vádolna, arra kérem, hogy nézzen körül az országban és meg fogja látni, hogy a közhangulatot pontosan az jellemzi, amit leírtam. Amíg vidéken látva azt látom, hogy a házi kiskerteket felveri a gaz, addig nem vagyok hajlandó bevenni azt a maszlagot, hogy itt mekkora szegénység és nyomor van. Sokat hallottam idősektől, hogy micsoda éhinség volt a világháború alatt. Hol vagyunk mi itt, Magyarországon ettől? A különbség inkább az igények megváltozásában van. Ennyi elhízott ember régen nem volt, mint manapság! Túl van táplálva a magyar ember teste a méregdrága (fél)kész ételekkel, miközben lelke sóvárog valami lelki táplálék után. De mivel Szebb jövő után sóvárog, inkább megteremti magának azt a távkapcsoló gombjának megnyomásával és máris ott terem budapesti társas házban barátok közt, ahol Juli tűsarkúban, csiniben vasalja a pasija ingjét. Majd kikapcsolja a tévét, és marad önmagával, hiszen a minden napi megélhetésért való harc már rég felőrölte a házasságát, ha már eddig egyáltalán el is jutott valaha.

Én látom a szép jövőt magam előtt, mert a jelenem is az. Igen, vannak szomorú napjaim, nehezebb időszakaim, de boldog vagyok, amiért vannak barátnőim, akik kaphatóak egy csajos bulira, ahol kifecseghetünk bármit, boldog vagyok, mert van egy munkám, terveim, céljaim, mert még él a nénikém, és látogathatom, mert van két lábam és hihetem azt, hogy Isten minden nap megadja nekem azt, amire szükségem van. 
Nem kaptam ingyen a boldogságot, nagyon sok munka van benne. Igenis meg kell magam erőltetni, és ki kell lépnem a komfortzónámból ahhoz, hogy élményeim legyenek, de az apró pici örömök mindig folytatásra doppingolnak.
Aki úgy érzi, a szebb jövőre vágyik, az a jelenben
- építsen fel igazi (nem facebook) kapcsolatokat
- próbáljon közösséget szervezni
- végezzen bármilyen apró jótékonysági tevékenységet (garantáltan fel fog frissülni tőle)
- ültessen (városiak balkonra vagy ablakpárkányra bármilyen apróságot)
- keresse a minőséget mindenben, legyen tudatos
- adjon szeretetet

Adjon Isten mindenkinek sok értékes kapcsolatot, igazi, feltétel nélküli barátságot és hitet, mert a hite vesztett ember reménytelen!