Dialógus #1

-  Hát igen, nektek 30-as nőknek...
- Még csak 29, anya. Még 3 hónapig 29...

A következő beszélgetésekben minden személy nevét megváltoztattam, csak a sajátomat nem... bármilyen valósággal való egybeesés akarat műve.

Dialógus #2

- Csókolom Manci néni, hogy tetszik lenni?
- Szervusz Évikém! Ezer éve, hát hogy vagy? Gyere mán be, beszélgessünk egy kicsit, ülj mán le ide.
Na és merre laktok?
- Csak én Manci néni, még anyáméknál.
- Igen? Hát nem mentél még férjhez? De jól tetted! Nincs bánatod, nem szereztél magadnak bajt vele.
- Na de az örömből sem kaptam, amit egy család adhat. :-)
- Nem baj Évikém, nem baj. Jó ez így. Hidd el nekem, jó ez így... neked a legjobb. Nem szereztél bajt  magadnak.

Dialógus #3

- Na gyere Évike, ülj le ide, reggelizz már velünk.
- Jól van Béla bácsi, hozzak még valamit? Vagy elég minden?
- Van minden. Na ide figyelj. Nem akarsz még férjhez menni? Már te is vagy 30 éves, nem?
- Nem Béla bácsi, még csak 29. Még 3 hónapig csak 29.
- És nincs egy rendes ember?
- De van. Rendesek. Csak szerelmesnek lenni nem olyan könnyű. Vagy házas és gyereke van.
- Hát igen. A te korodban már egy rendes férfi házas és gyereke van.... na de házas embert akarsz???
- Nem Béla bácsi, elvált is jó lesz.
- Elvált, elvált. Az azt mond, amit akar. Rákeni az asszonyra, hogy ő volt a hibás. Akkor már inkább özvegy...
- Micsoda? Az én koromban özvegy? 
- Hát vannak korodbeli özvegyek is. Az nem mondhatja, hogy az asszony volt a hibás. Hanem, ő szegény, hát ő így járt.  Na de tudod mi a baj veled, Évike?
- Mi a baj velem?
- Te nem hallgatsz az idősekre. Ha kérdezek valamit, mindig kihátrálsz. Bizony, elmenekülsz. Már jártam így veled. Meg állandóan a barátaiddal lógsz. Meg annyi pasid volt már, inkább udvaroltassál magadnak, sokáig.  Meg rossz társaságban is keresed őket.
- Nem is volt sok, mindegyiket tetszett ismerni. Majdnem. De akkor mi a hosszú házasság titka?
- A megértés.
- A megértés?
- Meg a szeretet. Mindig, minden nap, minden órában kimutatom én is az asszonynak, hogy szeretem. Ha elmegyek mellette megpuszilom, átölelem egy kicsit. Meg a megértés. Igen. Mindenben kompromisszumra kell törekedni, megérteni, hogy másik mit, miért akar.
- Értem.
- Na de Évike, tudod mi még a baj veled?
- Nem tudom, Béla bácsi.
- Hogy nem adsz magadra. Olyan igénytelen vagy. Elnézlek, ahogy a barátaidhoz mész meg társaságba, olyan slampos vagy. Mindig ugyanolyan. Felénk azt mondják, olyan szürke veréb. Nézd meg az asszonyt, 70 éves, de mindig adott magára. Nem drága ruhákat kell venni, de csinosakat. Adjál már magadra.
Egy kis smink, nem sok, de azért legyen. Én téged nem néznélek meg. Nem fordulnék utánad az utcán, nem. Még ebben az itthoni ruhában is jobban nézel ki, mint azokban, amikben eljársz.
- Na de mi a  baj a ruháimmal, Béla bácsi?
- Hát hogy olyan csiricsáré semmilyenek. Adjál magadra. Olyan jóképű lennél, csak nem adsz magadra.

Kép: http://tellingknots.wordpress.com/2013/04/12/voices-of-the-30/