Szúrjátok még belém,
a mellembe, az majdnem a szívem...
feléledek hamvaimból, csak szúrjátok, szúrjátok...
végtelenszer, ahányszor csak akarjátok, szúrjátok...

gyönyörű tollaimtól megfosztotok, lekopaszítva, meztelenül,
csak szúrjátok, szúrjátok.
Vijjogok, sírok, véremben fetrengek, megrázom magam, felkelek...
Ezerszer, ezeregyszer...
Szúrjátok, vérzem, fáj, sikítok, ordítok, kérlek, ne! De, csak szúrjátok...
megtépázva, sárban ázottan, dideregve, félve, remegve, reszketve az 
újabb döfésektől újra, újra lecsupaszítom heges mellem, mutatva, hogy ide, ide a döféseket.
Ne kíméljetek, az leszek úgyis, amivé tesztek! Ezt akarjátok, nem? Megkaptátok!

Eldobhattok...

Ruhátlanul, ázottan, kiégve, megfáradva, félek... ott hagytok... meghalok...