Kulcsa zártam szívem,
nem nyitom ki lelkem, 
csak neked édes szerelmem.
Csak neked szerelmem.

Nem tudom, hol jársz,
azt sem tudom ki vagy,
magam előtt sem látlak,
de kimondhatatlanul vágylak.

Nem látok férfit,
nem látok nőt,
csak embereket látok,
szenvtelenek ők.

Nincs bizalom, nincs vonzalom,
nincs meghittség és szerelem.
Van ellenben csalódás 
és rengeteg hazugság.

Szoba mélyén zokogás,
fel-feltörő fuldoklás.

Megkötöztél, rab vagyok.
Bezárva a szív.
Fájok, nyöszörgök és nagyon várok...

Vágyok...