legalábbis egy szűk körben, melyet a gödöllői Car Wash autómosó dolgozói képeznek.

Az egész kb. egy vagy másfél éve, egy gyönyörű tavaszi vagy őszi napon történhetett. Nem tudom már mikor, a lényeg, hogy nagyon nem most. Miután békát (opel corsa D típusú kicsiny járgányom) megfelelő alapossággal kiporszívóztam, bepattantam és már nyomtam is a gázt, hogy távozzak, egy éktelen nagy csattanásra lettem figyelmes. Csak sejtettem, hogy én okoztam, de mivel különösebb problémát a csattanáson kívül nem érzékeltem, megrántottam a vállam, és hajtottam tovább. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy szívbajos sofőr.

Eltelt pár hét, mentem mosatni és egyszer csak az ott dolgozó, egyik fiatal ember bizalmasan behajolt a vezető oldali ablakon majd sejtelmesen a fülembe súgta:
- Ugye, nem lett baja a kocsidnak, amikor a (jó) múltkor nekimentél a szőnyegporolónak?
 Orcámon enyhe pír futott át, majd közöltem vele:
- Oh nem, semmiség. 
Konstatáltam, hogy múltkori afféromat a szőnyegporolóval nem fedi jótékony homály, de ezennel én lezártnak tekintettem az ügyet (újfent). 

No már most, én minden korábbi, a bádog cuccost érintő megrázkódtatás után is maradtam a Car Wash hűséges, és rendszeres visszajáró vendége. Az ott dolgozók azóta is, minden alkalommal meglehetősen előzékeny derűvel fogadnak, melynek belőlük való kiváltását dekoratív megjelenésem feletti örömüknek tulajdonítottam. Hát ehhez képest az igazság kicsit cizelláltabb, ugyanis a mai nap újra volt szerencsém a vendég szeretetüket tapasztalni, amikor is egy fiatalember odalépett hozzám és óvó szavait intézte hozzám:
- Vigyázz a szőnyegporolóra!
- Na ne, már te is tudod? Mindenki tudja?
- Aha, persze..

Na már most fuldoklok a röhögéstől, hogy ha arra gondolok, hogy zöld kis békámmal behajtva az autómosó kapuján meglátnak engem az ott dolgozók, gyomrukat a szőnyegporolót féltő enyhe szorongás fogja el, lelki szemeik előtt pedig a DANGER tábla villódzik. 
Azért ha valaki megtalálja rólam az ipari kamera készítette felvételt a youtubon szóljon... nem tudom, másképp hogy voltak képesek engem ilyen élénken az emlékezetükben tartani. :-))